Az „illendőség okán” kezdjük a múltidézőt a Milannal. A rossoneri öt forduló után öt ponttal áll a pontvadászatban, hat ponttal lemaradva az éllovasoktól – ami bajnokhoz igazán nem illő szerénykedés. Legutóbb 21 éve fordult elő olyan, hogy egy olasz bajnokcsapat ennyire beragadt a rajtnál: 1990 őszén a Napoli második scudettója után produkált emlékezetesen gyenge szeptember-októbert (öt meccs után egy győzelem, két döntetlen, két vereség mutatóval és négy ponttal állt – ekkor még két pontot ért egy siker). A nápolyiak akkor végül a nyolcadik pozícióban zárták a Serie A-t.

De ha a Milan idénykezdetét gyatrának nevezzük, akkor milyen az Interé? Egy fokkal-ponttal bizonyosan rosszabb. Legalábbis középkorú fekete-kékvérűnek kell lenni ahhoz, hogy hasonlót találjon valaki az emlékei közt: a csapat 28 éve, az 1983–84-es bajnokság kezdetekor volt legutóbb ennyire „indiszponált”.  A Luigi Radice irányította nerazzurri akkor 1–1–3-as mérleggel és három ponttal szégyenkezett a tabellán.

Ennél is jobban elszomoríthatja az intereseket, hogy a csapat öt meccs után a legtöbb, 11 kapott góllal áll abban a ligában, amelynél alighanem minden edző futballtestamentuma úgy kezdődik: első a védekezés! Még a masszívnak igazán nem nevezhető Bologna, Parma, Novara trió is jobban áll ebből a szempontból az Internél, hogy az Udineséről ne is beszéljünk, amely eddig mindössze egyetlen kihagyást engedélyezett ellenfeleinek. (Hol van már mourinhói, „1–0-ért is három pontot adnak” elvét valló deffenzíva!) Persze, legyünk igazságosak: hét szerzett góljával legalább a középmezőnyhöz tartozik a már Claudio Ranieri kezében lévő gárda.

A milánóiakkal szemben ellensúlypontként a már említett udinei együttes hozható fel: a friuliak legutóbb tíz éve álltak ilyen jól öt forduló után, akkor 13 egységgel (most 11) álltak holtversenyben a legjobb pontszámú együttesek között. A fehér-feketék számára egyébként akkor nem volt ilyen rózsás a folytatás: a szezon végén, a menet közben Luigi De Caniót váltó Luciano Spalletti irányításával a csapat épphogy elkerülte az osztályozót, két pontra voltak a kieséstől, egyre az osztályozótól.

A Gazzetta statisztikai alapvetését figyelembe véve a Juventusnál sem árt még várni az örömtüzek meggyújtásával: két éve öt kör megtétele után a torinóiak az Interrel osztoztak az első helyen 13 ponttal. Akkor a többség által dicsért Ciro Ferrarát lelkes és erőskezű trénerként jellemezték, úgy tartva, alkalmas lehet arra, hogy a nem is oly régi dicsőségek felé vezesse a torinóiakat. Ezzel szemben ma már az U21-esek kispadján kell keresnünk a korábbi keménykötésű hátvédet.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés